Egy építőipari szakipari cég 30-as éveiben járó homlokzati burkolója dolgozott egy észak-dunántúli társasház építkezésén. 12 éve végezte ezt a munkát. Aznap kollégáival homlokzati állványzatot épített. Az állvány kikötése szakszerű volt, a szükséges védőeszközöket használták.
Minden rutinszerűen zajlott. A második állványszinten azonban egy konkrét munkamozdulathoz a szakember kicsatolta a biztonsági hevederét. Ekkor veszítette el az egyensúlyát. Átesett a védőkorláton.
Zuhanás közben még sikerült megkapaszkodnia a korlátban, ami tompította az esést, de megállítani már nem tudta. És ekkor történt valami, amire talán még kevésbé számítottak: egyenesen az alatta dolgozó kollégájára zuhant. Mindketten a betonra estek.
Szerencsére egyikük sem veszítette el az eszméletét, és járóképesek maradtak. A sérülteket a közeli kórház traumatológiáján látták el.
Ha egy munkafolyamat elvégzéséhez ki kell csatolni a zuhanás elleni védelmet, akkor valóban biztonságos volt a munkafolyamat? És miért dolgozhatott valaki közvetlenül egy magasban dolgozó kolléga alatt?
Munkavédelmi szakvélemény
A leírt esetben egy 12 éves szakmai tapasztalattal rendelkező homlokzati burkoló szenvedett balesetet egy társasház építkezésén, miközben kollégáival homlokzati állványzatot épített.
A munkavállalók megfelelő védőeszközöket használtak, az állvány kikötése is szakszerű volt. A második állványszinten azonban egy munkamozdulat elvégzéséhez a dolgozó kicsatolta a biztonsági hevederét. Ebben a pillanatban elveszítette az egyensúlyát és átesett a védőkorláton.
Zuhanás közben sikerült megkapaszkodnia a korlátban, ami csökkentette az esés lendületét, azonban végül az alatta tartózkodó munkatársára zuhant. A becsapódás következtében mindketten a betonburkolatra estek és megsérültek.
A legfontosabb kérdés: miért kellett kicsatolni a biztonsági hevedert?
Magasban végzett munkánál az egyik legsúlyosabb kockázat a leesés. Ebben az esetben rendelkezésre állt zuhanás elleni védelem, és a dolgozó használta is. A kritikus pillanat pontosan akkor következett be, amikor egy munkamozdulat miatt megszakadt ez a védelem.
Ez fontos munkavédelmi kérdést vet fel: ha egy rutinszerű munkafolyamat végrehajtásához a dolgozónak akár csak rövid időre is meg kell szüntetnie saját zuhanás elleni biztosítását, megfelelően lett-e kialakítva a munkamódszer?
A folyamatos biztosítás jelentősége
A magasban végzett munkánál nem elegendő, ha a dolgozó az idő 95 vagy 99 százalékában biztosítva van. A balesethez néhány másodperc is elegendő.
Éppen ezért a munkafolyamatot lehetőség szerint úgy kell kialakítani, hogy a dolgozó helyváltoztatás, átkötés vagy egy-egy speciális munkamozdulat közben se maradjon zuhanás elleni védelem nélkül.
Ennek egyik lehetséges megoldása olyan biztosítási rendszer alkalmazása, amely lehetővé teszi a folyamatos rögzítettséget az egyik biztosítási pont és a másik közötti átváltás során is.
Nemcsak a lezuhanó munkavállaló volt veszélyben
A történet másik fontos tanulsága az alatta dolgozó kolléga sérülése. Magasban végzett munka esetén nemcsak szerszámok, építőanyagok vagy törmelék jelenthetnek veszélyt az alsóbb munkaszinteken tartózkodókra.
Maga a lezuhanó ember is súlyos veszélyforrássá válhat. Ebben az esetben pontosan ez történt. A dolgozó az alatta tartózkodó munkatársára zuhant, így egyetlen esemény következtében két ember sérült meg.
A munkaszintek összehangolása
Magasban végzett munkánál ezért a munkaszervezésnek is fontos szerepe van. Meg kell vizsgálni, hogy szükséges-e munkavállalóknak egymás alatt, azonos függőleges munkaterületen dolgozniuk.
Ha ez elkerülhető, a munkafolyamatokat célszerű úgy összehangolni, hogy egy esetlegesen lezuhanó személy, szerszám vagy anyag ne veszélyeztethesse az alsóbb szinten dolgozókat. Ha pedig az egymás alatti munkavégzés nem kerülhető el, megfelelő műszaki és szervezési védelem szükségességét kell megvizsgálni.
A rutin nem véd meg a balesettől
A sérült dolgozó 12 éves szakmai tapasztalattal rendelkezett. Ez különösen fontos része ennek a történetnek. A nagy tapasztalat jelentősen segítheti a biztonságos munkavégzést, de nem helyettesíti a műszaki védelmet.
Egyensúlyvesztés bárkivel előfordulhat. Elég lehet egy rossz mozdulat, egy pillanatnyi bizonytalanság vagy váratlan testsúly-áthelyezés.
A megfelelő munkavédelmi rendszernek ezért nem arra kell épülnie, hogy a tapasztalt dolgozó „úgysem esik le". Arra kell felkészülnie, hogy: mi történik, ha mégis elveszíti az egyensúlyát?
Mit kellett volna tenni?
A munkafolyamatot úgy kellett kialakítani, hogy a magasban dolgozó lehetőség szerint a veszélyes munkavégzés teljes időtartama alatt biztosítva legyen. Érdemes megvizsgálni:
- a folyamatos zuhanás elleni biztosítás lehetőségét,
- megfelelő kikötési pontok kialakítását,
- az alkalmazott zuhanásvédelmi rendszer megfelelőségét,
- az állványépítés egyes munkafázisainak kockázatait,
- az egymás felett történő munkavégzés elkerülését,
- valamint a munkafolyamat olyan megszervezését, amelynél egyetlen hibából nem lesz több ember sérülése.
A történet egyik legfontosabb tanulsága egyszerű: 12 év rutin sem tudja kivédeni azt a néhány másodpercet, amikor megszűnik a védelem.
A jó munkavédelem ezért nem arra épít, hogy az ember nem hibázik. Arra készül fel, hogy mi történik akkor, amikor mégis hibázik.
Hogyan szervezi a magasban végzett munkát a vállalkozása?
Az E-Munkabiztonság platformja digitálisan kezeli az építőipari munkavédelmi oktatást, a kockázatértékelést és a nyilvántartást — a magasban végzett munkára vonatkozó előírásokkal, folyamatos zuhanásvédelem és munkaszint-összehangolás témakörben is.
Ingyenes bemutatót kérekAz esetleírás alapján készült általános munkavédelmi tájékoztatás. Egy konkrét munkabaleset okainak és felelősségi viszonyainak megállapításához az eset valamennyi körülményének vizsgálata szükséges.